Volja
Talán költői túlzás
hát szia, csak ideértél, nem, nem azt mondtam, hogy késtél, sőt, örülök is, hogy várnom
kellett rád, megnyugtató, ismerlek, és ez azt jelenti, hogy teljes körültekintéssel abszolváltad a feladatot, igen, az ideérkezés feladatát, hogy biztos senki sem követett, meg ilyesmi, na, érted,
gyere utánam,
ez egy nagyon precíz gép, odafigyel a lényegre, nem veszik el hülye részletekben, precízen táplálja beléd a vektorokat, vagy hogy is mondjam, micsodát, nem is tudnám megmondani, soha nem a tudományos részével foglalkoztam, egyébként hogy vagy, mi újság, minden rendben, hogy neked milyen jó kedved van, nahát, nahát, nahát, jójó, persze, igen, ami azt illeti, ez egy egészen jó napnak indult, nem avatlak be a részletekbe, de, avass csak nyugodtan, igen?, azt mondod?, hát akkor, van egy csaj, az a helyzet, hogy tegnap ismertem meg, és nem tudom, mi van benne, vagyis hogy mitől, hogy csinálja, de teljesen elaltatja a paranoiámat, egy ügynök is pont ezt tenné, haha, nagyon vicces, nem vagyok totál hülye, azért nem mondtam el neki semmit az égegyadta világon, érted, csak azt mondom, elkezdtünk beszélgetni ebben a parkban, oda járok ebédelni, és ez a csaj, ez odajön egy térképpel, külföldi, de elég jól beszéli a nyelvet, és egy szobrot keres, de totál rossz helyen, maga se tudta, hol kanyarodott rossz irányba, jól kinevette magát aztán, hogy ez egy teljesen másik park,
itt gyere, balra kanyarodunk,
szóval ott állunk, ő ezzel a gyűrött térképpel és törékeny ártatlansággal a szemében, és már költő is lettél, hát ha az lettem, az lettem, mit van mit tenni,
de örülök neked, jó lánynak hangzik,
köszi, ja, köszi, na hagyjuk is, azért a játszótérről nem feledkeztem meg, dehogynem, hisz pont ez a lényeg, érted, na, de azért értékelem a precíz humorodat, tulajdonképpen ma nem is utállak annyira, micsoda szerencse,
ezen az ajtón fogunk bemenni, és itt álljunk meg egy pillanatra, ne ijedj meg, van itt egy srác, de maszk van rajta, egy macskás maszk, nem fogod látni az arcát, de én ismerem, szóval ne aggódj, ne félj, övé a gép, tudja, hogy kell használni, meg én is tudom, hogy kell használni, szóval minden flottul megy majd, de látom, hogy te igazából nem is félsz, mondjuk sose voltál az a félős típus,
te, és azt nem akarod elárulni még mindig, hogy miért érdekel ez az ember téged?,
nehéz lenne elmagyarázni, de, valahogy van bennem ez az űr, hogy mondjam, mondd úgy, ahogy magadnak mondanád, hát, szóval, az a helyzet, hogy megragadtak bennem ezek a történetek, amiket annak idején időnként elejtettél, nem is tudtam, mennyire, de az utóbbi időben, és egészen furcsa helyeken, furcsa szituációkban belebotlottam foszlányokba, de olyan helyeken és olyan szituációkban, hogy nem tudtam igazán a mélyére ásni, vagy bármit ténylegesen megtudni erről az egészről, aztán egyszer csak, de azt talán jobb ha nem mesélem el, ezt az emléket honnan szereztem, igen, azt azért inkább ne,
mindenesetre köszi, ez valamelyest megvilágításba helyezte, vagy hogy mondják, szóval nem állítom, hogy teljesen megértem, mit keresünk itt, vagyis te mit keresel, mert ugye azt, hogy én mit, azt úgyse értem, de hogy te mit, azt most egy kicsit elkezdtem kapizsgálni, kicsit dereng már, tudod,
szóval egy kicsit nyugodtabban megyek be most ebbe a szobába,
és remélem, te is nyugodt vagy, én nyugodt vagyok, jól van, jól van, akkor hát, itt vagyunk, szervusz, öregem,
ja igen, nem beszél, vagyis úgy értem, hogy nem is tud, néma, nem így született, de már egy jó ideje így van, de mindent hall és mindent ért,
akkor bemutatlak végre titeket egymásnak, ő a lány, akiről beszéltem, az emléket még nem vizsgáltam meg igazán, gondoltam, nézzük meg együtt, ugye nálad van, persze, hogy nálam van, jól van, jól van, nem kell úgy megrökönyödni, de most már előveheted, hú, jó mélyre rejtetted, az igen, ügyes lány vagy, okos, mindig tudtam –
hát igen, ez még sérültebb, mint emlékeztem, tudunk ezzel mit kezdeni, öregem?, ez jó, ez fasza, amikor ilyen lassút és mélyet bólint, akkor nagyon a helyzet magaslatán van, szóval nincs mit izgulni,
nem izgultam,
tudom, tudom, de azért, igaz, hogy ma csak éppen hogy nem utállak, de azért ezek nem
akármilyen procedúrák, a világért sem akarom, hogy bajod essen, a világért az már talán
költői túlzás, bár úgyis azt állítod, költő lettem, de mindannyiunknak jobb, hogy megtörtént ez a lassú és mély bólintás,
gyere, ülj ide be, és hagyd, hogy a macskaképű barátunk rád csatlakoztassa ezeket a
tappancsokat,
öregem, ez művészet, most olyan vagy, olyanok vagytok, mint egy tánc, komolyan mondom, és ez a korona a fejeden, hát, ezt sejthettem volna azért, hogy ennyire jól fog állni neked egy korona, de van ez a térképes csaj, nyugi, csak mondtam,
ez pedig ide megy, hagyd csak, majd én feljátszom, ez súlyos lesz, remélem, felkészültél,
lélekben, vagy érted, na, mert ami most fog történni veled, az úgy meg fog történni, ahogy még soha semmi nem történt, ezt tényként tudom neked tálalni, vedd készpénznek, szóval, tudom, hogy nem izgulsz, tudom, hogy kurva kemény vagy, de meg kell kérdeznem, nem csak jogi okokból, mármint, a valamikori jogi okokból, hanem mert tényleg, biztosra akarok menni, hogy tudod, mi fog történni, átgondoltad, akarod és
készen állsz?
(Megjelent az Alföld 2021/5-ös számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szabó Imola Julianna munkája.)
Hozzászólások